Ahogy Szántai F. Andrea is írja: „ A japán versek olyanok akár a csillagok a nyáresti égbolton.”
A japán verssorok között számtalan utalás van az égboltra, csillagokra és a holdra, de jelen van a természet általános szeretete és csodálata, akár a hegyek magasztossága vagy a szél suhogása.
A japán verssorok között számtalan utalás van az égboltra, csillagokra és a holdra, de jelen van a természet általános szeretete és csodálata, akár a hegyek magasztossága vagy a szél suhogása.
Ha szemre vételezzük a versek inspirálta kompozíciókat világossá válik, hogy egy transzcendens világba léptünk, (legalábbis vizuálisan), ahol nem léteznek a konkrét formák, nyelvek, jelentéstartalmak, ugyanakkor minden
összetevő jelen van ahhoz, hogy ezek kialakulhassanak.
összetevő jelen van ahhoz, hogy ezek kialakulhassanak.
Ahogy valami meghal, valami más újjászületik. Áttetsző és lebegő, ugyanakkor súlyos és félelmetes is
