A világosság teremtése (akril, vászon, 60x80 cm) 

Az első képen a világosság megteremtését az erős fény-árnyék kontraszttal fejezem ki, formailag a világosabb háromszög és a benne lévő „világító” fénykör dominál. A teremtés kezdetén tényleg nincsen más, csak Isten, a külvilág sötétje és az Isten szavára megjelenő, belőle fakadó fény. „… sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött. Isten szólt: „Legyen világosság”, és lett világosság.” (Ter 1,2-3) 

A vizek szétválasztása (akril, vászon, 60x80 cm) 

A második kép az alsó és felső vizek szétválasztása, amihez egy „égig érő” hullámot képzeltem el. A képsíkból kifutó nagy rádiuszú körívek hullámzó, kavargó mozgást adnak a kékes-lilás színekkel megjelenített víznek. A két szféra közötti rész a kialakuló világos égboltot jelenti. 

A szárazföld kiemelkedése (akril, papír, homok, vászon, 50x80 cm) 

A szárazföld kiemelkedését kifejező képen a föld felfelé törő mozgását jelzi a jobb oldal több párhuzamos rétegben elváló meredek zöldje, ami a képet majdnem átlósan felezi. Az ég többféle árnyalatú, fehérrel kevert narancsos-rózsaszín néhány kék folttal. Ezekkel a tört, halványabb színekkel a hajnal párás fényét idézi. 

A növények teremtése (akril, papír, vászon, 70x80 cm) 

A következő kép a növények megteremtése, amin a nagy, majdnem szimmetrikusan elhelyezett körívek egy kinyílt lótuszvirágra emlékeztető virágkehely alakzatot formáznak. A lótusz főleg a keleti kultúrákban fontos szimbólum: az ősvizeken megszülető lótusz az élet első megjelenése, maga a káosz vizeiből kiemelkedő kozmosz. A képen megjelenik a mag és a gyümölcs jelképe is. 

A Nap és a Hold teremtése (akril, papír, vászon, 70x80 cm) 

A Nap és a Hold teremtésénél a két világító égitestet átlósan egymással szemközt helyeztem el. Mindkettő felől egyre növekvő körök, körívek tartanak a másik felé, jelképezvén, hogy a Hold a Nap sugaraitól kapja fényét, ami azután visszaverődik róla. Az éj sötétjét kifejező hideg, kékes árnyalatok holdsarlóra emlékeztető formában vágnak bele a Nap melegét megjelenítő narancsos-sárgás színfelületbe. 

A tengeri élőlények teremtése (akril, vászon, 60x80 cm) 

A tengeri élőlények létre hívásához készült festmény az egyik legabsztraktabb a kilenc közt. A képmező jobb felén egy örvényszerű motívum látható, ami a csápszerűen kanyargó részeket akár magába forgatja és így alakul valamivé, vagy éppen ellenkezőleg, kipörget magából valamit. Ez a kettősség jelen van az örvény szimbolikájában: a meghatározhatatlan mélység és magasság szimbóluma. Ugyanakkor az örvény csigavonala az élet fejlődését is jelenti. A képen lévő hullámzó formák a tenger hullámait idézik, míg a különböző kisebb körök olyanok, mintha a víz alatti buborékokban megtörne a fény. 

A madarak teremtése (akril, papír, vászon, 50x80 cm) 

A madarak születését ábrázoló kompozíción a háromszög ferde vonalai megtöbbszörözve jelennek meg a nyújtott képsík átlós irányaiban, egymást metszésükből alakulnak a madáralak kiterjesztett szárnyai. A háttér kék és zöld színei a madarak élőhelyéül szolgáló eget és földet (fák lombjait) jelképezik, ez átvitt értelemben hordozza a madarak általános szimbólumát mint az égi, isteni szféra és a földi világ közötti közvetítő. 

A szárazföldi állatok teremtése (akril, papír, vászon, 60x80 cm) 

A szárazföldi állatok teremtéséhez készült képen egy emlősállat feje bukkan elő a bokrok lombjának sűrűjéből, de maga a fej többféle teremtményt takarhat. Attól függően, hogy melyik íveket, vonalakat köti egybe a szemünk, lehet akár farkas-, nyúl-, kenguru-, vagy őz-féle lénynek is nézni. 

Az emberek teremtése (akril, vászon, 70x80 cm) 

Az emberpár teremtésénél két egymás felé forduló stilizált arcot kissé egymásba csúsztatva rajzoltam meg, így a szemük egynek látszik. Mivel a szemet a lélek tükrének tartják, fontosnak tartottam az emberen kiemelni, hiszen ő lelket is kapott Teremtőjétől: „az Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét.” (Ter 2,7) A férfi és a női szem egybeolvadása szimbolizálja, hogy a kettő egy test – egy lélek lesz. Már a teremtéstörténetben is olvashatjuk: „Ezért a férfi elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz.” (Ter 2,24) A festményen a „föld porának” barnás, okkeres színei dominálnak, ezt néhány helyen (a háromszög sarkainál és a szembogár helyén) világosabb kék foltok törik meg, amelyek az égi szférát jelképezik. Ezzel az Istennel való szorosabb, tudatos kapcsolatot jelenítem meg. 

„Az élet kezdete gyönyörű volt, hiszen a teremtés a káosz feletti győzelmet hozta.” (Dávid Katalin)